lǿglèg'e
(H)
morosam, til å le av
Sjå også lǿglèg'e (V), adverbet lǿglegt (H) og kaksen.
Itt 'an fekk den lúnâ, kunna 'an vère kallege lǿglèg'e.
- Hankjønn
- lǿglèg'e
- Hokjønn
-
lǿglèg
- Inkjekjønn
-
lǿglegt
- Fleirtal
-
lǿglège
- Komparativ
-
lǿglegare
- Superlativ
-
lǿglegaste
- Bunden
-
- Hankjønn
-
lǿglègji
- Ho/inkjekjønn / feirtal
-
lǿglège
- Komparativ hankjønn
-
lǿglegari
- Superlativ hankjønn
-
lǿglegasti
- Ordklasse
- Adjektiv
- Vallemål / Hylestadmål
- Hylestadmål pga. bøying
- Emne
-
Personlege eigenskapar
- Innlese av
- Sigurd Brokke (2010)
Registrert: 02.10.2004
Oppdatert: 29.04.2018
Del
- Info for innlogga brukar:
-
- Kjelde:
- Sigurd Brokke
- Registrert av:
-
Svein Jore
(02.10.2004)
- Korrekturlese av:
-
Sigurd Brokke
(14.04.2010)
- Oppdatert av:
-
Sigurd Brokke
(29.04.2018)
- Intern kommentar:
- SB frå Knut J. Heddi, Hybygg-soga, "Adjektivsk å substantivsk sylske (slægtskab)", nr 135, hokjønn: 1. løgleg (løyerlig) 2. morosam 3. kjedeleg. Hankjønn: 1. løglegæ 2. morosamæ. Inkjekjønn: 1. løglegt 2. morosamt 3. kjedelegt. Substantiv: løglegheit.