driten
1. ufordrageleg person
2. urein, tilgrisa
1. Bjynn æ jamt så driten mæ fókk, 'an skjemmer si út mæ dèt. "A drití skjér drèg'e a drití mæ si" (gammal herme).
2. Dei dritne klæí lute tvåast.
- Hankjønn
- driten
- Hokjønn
-
drití
- Inkjekjønn
-
driti
- Fleirtal
-
dritne
- Komparativ
-
dritnare
- Superlativ
-
dritnaste
- Bunden
-
- Hankjønn
-
dritni
- Ho/inkjekjønn / feirtal
-
dritne
- Komparativ hankjønn
-
dritnari
- Superlativ hankjønn
-
dritnasti
- Registreringsgrunn
- Dialektord / uttrykk
- Ordklasse
- Adjektiv
- Emne
-
Anna
- Innlese av
- Liv Helga Brokke (2017)
Registrert: 06.01.2006
Oppdatert: 16.11.2016
Del
- Info for innlogga brukar:
-
- Kjelde:
- Ingebjørg Vegestog Homme
- Registrert av:
-
Svein Jore
(06.01.2006)
- Korrekturlese av:
-
Sigurd Brokke
(16.11.2016)
- Oppdatert av:
- Sigurd Brokke (30.11.2022)
- Intern kommentar:
- KKH: Tale stygt, ufordelaktig, leitt om folk, med folk (direkte).